Feltűnt egy napsugár,

A sötét éjen.

Eltűnt egy csillag,

A ragyogó égen.

A határtalan égbolt,

Telve könnyekkel…

Ilyen égi fényekkel

Van tele a mennybolt.

Amikor lehullik egy falevél

És süvítve röpíti a szél,

Egy újabb lélek eltávozik,

Majd csillaggá változik.

Néha eljön majd látogatóba,

A téli havas éjszakában,

Repül angyalként,

Hópihe testként.

Szeretetet hoz majd a földre,

A szomorú szíveket simogatva,

Ridegeket felolvasztva,

Majd visszatér a mennybe.

Élvezd hát az életet,

Addig, míg véget nem ér.

És járd a rövid táncot,

Akár a földre hulló falevél.