Nem mostanában volt a születésnapom és nem is mostanában lesz. Nem arra vágyom, hogy akkor jussak szeretteim eszébe, mikor születésnapom van. Hanem csak úgy. Egy napsütétses délutánon, vagy egy szomorkás estén. Mindig csodálatos dolog, ha szeretettel gondolnak az emberre. Azt megérzi a másik is és mindkét felet átjárja a szeretetet. Szeretném, ha most Te is gondolnál legalább egy emberre és sugároznád felé a szereteted. Biztosan meg fogja érezni és jó érzéssel fogja eltölteni. Semmibe nem kerül, nem több, mint egy pillanat, de egy pillanatnyi szeretettel máris szebbé tetted két ember napját. Az övét és a Tiéd is. Mert a szeretet oda-vissza jár, növekszik, s Téged is körül ölel és beragyog. Mosolyogj hát! Az élet a legcsodálatosabb adomány. Nem érdemli meg hát ez az ajándék, hogy nap, mint nap megünnepeljük? Hogy minden nap különleges fényben tündököljön és hálát adjunk érte, kiélvezve annak minden percét? Miért ne ünnepelhetnénk minden nap a születésnapunkat? Hisz még egy napot kaptunk ajándékba! Még egy órát, egy percet...egy pillanatot. Végtelen és meseszép pillanatokból állhat életünk, ha belegondolunk, csak a hozzáállásunkon mennyi múlik... Mennyi-mennyi pillanatot szalasztunk el, tehetnénk szebbé, ha mikor baj van, nevetünk sírás vagy háborgás helyett... Nevess hát, járjon át a jókedv és szeretet és koronázd meg mindennapjaid, mert különlegesek. Hisz ebből a napból és ebből a pillanatból, mikor épp e sorokat olvasod is csupán egyetlen egy van. Áldott éjt/ nappalt, aszerint mikor olvasod, Drága Barátom!